A leggyakoribb daganatos megbetegedések

 

 

Veserák

A betegség főleg az idősebb korosztályt (a 60 év felettieket) érinti. Ha korai stádiumban diagnosztizálják, a beteg teljesen felépülhet. Ha azonban a betegség túlterjed a veséken, gyakran már nem gyógyítható. 

A korai szakaszban a veserák általában tünetmentes. 

A betegség előrehaladtával a következő tünetek kezdenek megjelenni: 

• véres vizelet; 

• tartós fájdalom a mellkas alatt, a vese területén; 

• duzzanat vagy tapintható csomó vesetájon vagy az elülső hasfal felett. 

 

A betegség hajlamosító tényezői a következők: 

• elhízás; 

• dohányzás; 

• magas vérnyomás; 

• veserák a családi kórtörténetben; 

• genetikai rendellenességek; 

• dialízis alatt álló beteg. 

 

Kezelés 

A kezelési módszerek a daganat méretétől és a betegség előrehaladtától függnek. Néha onkológus által vezetett immunmoduláló kezelésre is szükség van. A kezelés alapvető pillérei a következők: 

• a betegség által érintett vese vagy a vese egy részének műtéti eltávolítása; 

• krioterápia vagy rádiófrekvenciás abláció, ezek a fagyasztást vagy hőt használnak fel a tumorsejtek elpusztítására; 

• embolizáció (a vese vérellátásának elzárása), főként magas kockázatú betegeknél alkalmazott eljárás, akik esetében más kezelési formák nem alkalmasak. 

Prognózis 

A betegség stádiuma befolyásolja annak további alakulását, de általánosságban érvényes, hogy 10 betegből 5 legalább 10 évig, illetve tovább is túlél.

 

Hererák

Bár ez a rák ritkán fordul elő, a leggyakrabban a fiatalabb, 15–49 éves férfiakat érint. 

A hererák tünetei: 

• a here fájdalommentes megnagyobbodása; 

• a herék szövetállagának vagy keménységének a változása; 

• tompa herefájdalom érzése; 

• nem specifikus zavaró érzés a herezacskóban. 

 

A hererák típusai  két alapvető csoportba sorolhatók: 

• seminomák; 

• nem-seminomás tumorok, különösen teratómák, embrionális karcinómák, koriokarcinómák és sárgás zsákdaganatok. 

Ritka típusai: 

• Leydig-sejtes heretumor 1-3%; 

• Sertoli-sejtes heretumor, kevesebb mint 1%. 

 

Kezelés 

A kezelés elsődleges célja az érintett here eltávolítása. A daganat szövettani típusától és a betegség stádiumától függően határozzák meg a további eljárást, ami sugárkezelés vagy kemoterápia lehet. Alacsony kockázatú daganatok esetén olykor elegendő csak a monitorozás. Ha a tumor áttétes, el kell távolítani a nyirokcsomókat a hasüreg hátsó részéből. Ezt az eljárást RPLND-nek hívják, magasan specializált központokban végzik, és ejakulációs zavarokhoz vezethet. 

A here műtéti eltávolítása 

Az eljárást enyhe általános érzéstelenítésben végzik. A lágyéktájon ejtett ferde metszésen keresztül a herét elválasztják a herezacskótól, kiemelik a műtéti sebbe, végül műtéti úton eltávolítják. Az eljárás előtt a beteg eldöntheti, hogy szeretné-e pótolni az eltávolított herét szilikonprotézissel, amelyet a herezacskóba ültetnek be. 

Spermabank

A hererák kezelése meddőséget okozhat, különösen igaz ez a sugárkezelésre, a kemoterápiára, illetve a nagyobb területet érintő RPLND-re. A kockázat körülbelül 50%, ha a másik here egészséges. Ezért megfontolandó a spermabank igénybevétele, a spermiumok lefagyasztása.

További információkért forduljon hozzánk bizalommal, egyeztessen konzultációs időpontot.

Prosztatarák

A prosztatarák a férfi népességet érintő leggyakoribb daganatos megbetegedés. Általában lassan fejlődik ki, és olykor több évbe telik, amíg a klinikai tünetek megjelennek. 

A betegség első lehetséges tünetei a következők: 

• gyakori vizelés; 

• gyakori vizelési inger; 

• a hólyag nem teljes kiürülésének érzése. 

Ezek a tünetek a prosztata jóindulatú megnagyobbodására is jellemzők. 

 

Mi a prosztata? 

A prosztata egy kis méretű mirigy, amely a medencében helyezkedik el és körülveszi a húgycső hólyagból kiinduló részét. Fő feladata az ondó egyik összetevőjét alkotó sűrű fehér váladék előállítása. 

A prosztatarák okai 

A pontos kiváltó okok nem ismertek. A prosztatarák kialakulásának kockázati tényezői közé tartozik a prosztatarák előfordulása a családban (testvér, apa), egyes tanulmányok szerint az elhízás is hajlamosító tényező. 

A prosztatarák gyakoribb az afrikai-karibi származású férfiaknál, kevésbé gyakori az ázsiai származású férfiaknál. Az okok ismeretlenek. 

Diagnózis felállítása 

A diagnózis felállításához a következő teszteket alkalmazzák: 

• PSA marker - rutin vérvizsgálatok, de gyakran megbízhatatlan az eredmény, mivel a PSA enzim (prosztataspecifikus antigén) megemelkedett szintje a prosztata bármilyen károsodását jelentheti, akár a nem rosszindulatú elváltozást is (a pontos diagnózishoz nagy valószínűséggel a prosztata MRI-je és biopszia is szükséges) ; 

• a prosztata digitális rektális vagy rektális vizsgálata; 

• a prosztata MRI-je; 

• biopszia vagy mintavétel a prosztatából szövettani vizsgálat céljából.

 

Kezelés 

A legtöbb férfinál azonnali kezelés nem szükséges. Ha a betegséget korai stádiumban felismerik, elegendő figyelemmel követni a fejlődését. 

A kezelési módszerek a következők: 

• a prosztata műtéti eltávolítása laparoszkópiával vagy robotsebészet útján; 

• sugárkezelés vagy besugárzás, gyakran hormoninjekciókkal kombinálva; 

• brachyterápia vagy radioaktív részecskék beültetése a prosztatába; 

• kísérleti kezelési módszerek - HIFU (kezelés nagyfrekvenciás ultrahangnyalábokkal) és krioterápia (kezelés fagyasztással). 

Minden kezelésnek vannak mellékhatásai, ide értve a merevedési zavart, a vizelési problémákat és a vizeletszivárgást. 

Együtt élni a prosztatarákkal

Mivel a betegség gyakran lassú ütemben alakul ki, a beteg sok éven át élhet a diagnózissal anélkül, hogy bármilyen kezelést igényelne. A diagnózis minden bizonnyal befolyásolja az életminőséget. Szorongást és depressziót okozhat. 

Ha szeretne beszélni a diagnózisáról vagy tanácsra lenne szüksége, készséggel állunk rendelkezésére.

 

Rakovina močového mechúra (copy 1)

Jedným z prvých a najhlavnejších príznakov tohto onkologického ochorenia je prítomnosť krvi v moči, odborne označovaná ako hematúria. Medzi ďalšie, no menej frekventované symptómy patria: časté močenie, nutkanie na močenie, pálenie pri močení.

Keď sa ochorenie rozšíri, môže spôsobiť kachexiu (stratu hmotnosti), bolesti v kostiach – najmä panvové bolesti a opuchy dolných končatín.

Existuje niekoľko príčin vzniku rakoviny močového mechúra. Najvýznamnejším rizikovým faktorom je fajčenie a práca v chemickom priemysle, hlavne so syntetickými farbivami, plastmi, textíliami a inými látkami. Ďalším rizikovým faktorom môže byť predchádzajúce ožarovanie malej panvy z dôvodu iného nádorového ochorenia, napríklad rakoviny čreva. Dlhodobá drenáž močového mechúra katétrom patrí takisto k rizikovým faktorom, rovnako tiež opakované infekcie močových ciest a schistosomiáza, čo je raritné parazitné ochorenie a u nás sa nevyskytuje.

Diagnostika ochorenia vychádza predovšetkým z cystoskopie, pri ktorej sa cez močovú rúru zavádza malá kamera, aby sa zistila prítomnosť nádoru. Vyšetrenie sa vykonáva prevažne v lokálnej anestézii. Nie je vylúčené, že pacient bude potrebovať CT alebo MR vyšetrenie, prípadne obidve vyšetrenia na určenie rozsahu ochorenia.

V rámci liečby je v prvom rade potrebné odstrániť nádorovú masu z močového mechúra. Táto procedúra sa nazýva TURBT. V celkovej anestézii sa cez močovú trubicu zavedie kamera do močového mechúra a pomocou elektrickej slučky sa odstráni nádor. Tkanivo sa odošle na histologické vyšetrenie a podľa výsledku sa určí ďalší postup. Voľba nasledujúcej liečby závisí od štádia ochorenia. Môže zahŕňať chemoterapiu, ožarovanie, ale aj kompletné odstránenie močového mechúra.